Szinte mindenki fejébe van egy idealizált kép arról, hogyan dolgoznak a betörők. A legtöbben az ismereteiket a filmekben és sorozatokban látottakra alapozzák, és úgy képzelik a dolgot, hogy a betörő egy hajtűvel, dróttal, vagy valamilyen kicsi, fém eszközzel piszkálgatja a zárakat, amik egyszer csak ki is nyílnak. A helyzet azonban az, hogy ez csak a vásznon és a tévé képernyőjén van így, a valóságban egész más a helyez. A zár piszkálása amellett, hogy nem túl hatékony, még időigényes is, ezt pedig egy betörő nem engedheti meg magának.
Az ő céljuk az, hogy a lehető leggyorsabban és leghalkabban jussanak be hozzánk, hogy minél kisebb legyen a lebukás veszélye. Mert gondoljunk csak bele, ha sokáig térdel valaki egy ajtó előtt az elég feltűnő. Nem, a betörők nem ezt csinálják. Az ő „táskájukban” olyan hétköznapi eszközök lapulnak, mint a feszítővas, a kalapács, a fogó vagy a fúró. Ezek az eszközök bárkinél lehetnek, mondhatja a rendőrnek, hogy szerelő, ha hamis papírokkal alátámasztja, még hihető is. A zárroppantás, a zárfeltörés vagy zárfeltúrás a leggyakoribb betörési módszerek, melyek nem igényelnek speciális felszerelést.
Amivel védekezni tudunk ellenük
A zárak védelmét tehát komolyan kell venni. A fenti módszerek mind hatékonyak, viszont csak akkor lehet őket gyorsan, és viszonylag zajmenetes kivitelezni, ha silány, olcsó, kínai zárakról van szó. Amivel tehát a legjobban tudunk védekezni a betörések ellen az az, hogy megfelelő zárat tetetetünk fel a bejárati ajtókra. A védelemmel ellátott zárak ugyanis úgy vannak kialakítva, hogy a leggyakoribb zárfeltörési módszerek ellen védelmet nyújtsanak.
Persze ezek a zárak sem feltörhetetlenek, viszont lényegesen nehezebb őket kinyitni, még a fent említett módszerekkel is. Mivel időigényesebb, sőt zajosabb a feltörésük, így a betörők ritkábban próbálkoznak velük. Nagy a lebukás veszélyes, és minek próbálkozna egy betörő a bonyolultabb zárral, ha olcsó, silány záras ajtóból is bőven akad még, amelyeket lényegesen egyszerűbb feltörni.